A poszt címe akár ez is lehetne: "Anyám az igazságosztó", vagy "Anyám a perszonál tréner", de akkor sem lőttem volna mellé nagyon, ha az "Anyukám neve Illésné Töröm-a-Jeget-Jégcsákánnyal-Bazmeg-Évike" címet adom neki.

De kezdjük az elején. Anyukámról azt kell tudni, hogy világ életemben minden hülyeségemet / megszállottságomat támogatta, ez alól egyetlen kivétel volt, a testépítés versenysport formájában. Valamiért ezt nem vette be a gyomra. Utálta, hogy mit meg mennyit eszem, utálta a szálkákat meg az erezettséget, utálta a barnítót meg a színpadi sminket, meg kb. az egészet, úgy ahogy van. Minden menet közben szerzett élményemet ugyan meghallgatta, de sosem fogalmazott meg annál összetettebb kommentet, mint hogy "hát, ez ezzel jár", meg hogy "lazán kell venni!", meg hasonlók. Nem hibáztattam ezért, elfogadtam, hogy ez neki nem tetszik, ezért nem is érdekli, nem foglalkozik a dologgal mélyebben (meg felszínesen se). Volt viszont annyira korrekt, hogy amikor a versenyzős részét letettem a sportnak, nem bontott pezsgőt, hanem csendben ack-olta. Azóta "testépítős szakmai" témákról nem is értekeztünk.

A történet másik szála a címben szereplő szomszéd fiú. A szomszéd fiú, aki - nagyon helyesen - lefogyott vagy 30 kg-t, és edzeni is elkezdett. A lelkesedése egyelőre nagy, ám a tájékozottsága a helyes táplálkozásról és testépítésről egyelőre hiányos, ennek megfelelően az általa elvárt eredmény sem jön: nem lett két hónap alatt óriási izomtömeggel rendelkező, sivatag szárazra szálkásított görög félisten. Anyukám szerint se.

Mert hogy minap az történt, hogy anyukám átment a szomszédba, ahol a szomszéd fiú épp egy szál farmernadrágban flangált, fedetlen felsőtesttel. A látvány pedig anyukámból előhozta az állatot. No nem arra gondolok itt, hogy anyukám tüzelő nőstény gorilla módjára rávetette volna magát a gyanútlan prédára, hanem kendőzetlenül előtört belőle a testépítő szakértő, amellyé a versenyek nézőterén eltöltött hosszú órákon át válhatott. Hogyaszondja:

"Na Danikám, feszítsél csak be!"

[Dani befeszít, anya fintorog.]

"Hát Danikám, ez kurvakevés! Ez nem izomtömeg!  " 

[Dani hüledezik, anya szeme csillog a véleménynyilvánítás hevében.]

"Te most szálkásítasz, mi? Hát ha nincs miből szálkásítani, akkor mégis hogy gondolod? Ahhoz, hogy szálkásíts, először izomtömeget kell építeni! Persze van valami izmod, de ebből még nem lehet szálkásodni!"

[Dani hümmög, anya egyre jobban belejön]

"Ez nem testépítés. Ez lófasz! Ha ott lettél volna a versenyen, akkor láttad volna, hogy hogy kell kinézni!"

[Dani gondolom azt is megbánta, hogy aznap felkelt, anya felkészül a tanácsok átadására.]

"Ahhoz, hogy definiált legyél, nem elég gyúrni, a táplálkozást is be kell lőni. Kapjál fel magadra gyorsan pár kiló izmot, aztán szálkásíts!".

[Dani a pillanat tudatszűkítő hatása alatt állva inkább nem mond semmit, anya diadalittasan felveszi a papucsát, majd távozik.]

Számomra pedig rejtély, hogy a "szálkásítás", "izomtömeg", "izomtömeg-építés" és "definiáltság" szavak hogyan és mikor lettek édesanyám szótárának részei. De ami még megdöbbentőbb az az, hogy helyesen használja őket, a következtetései logikusak és helytállóak. 

Azt hiszem kijelenthetem, hogy anyukám elméleti testépítésben veri az edzőtermi társaim 80%-át:) Büszke vagyok:)